Márciusban volt egy éve, hogy leszereltük az utolsó régi fénycsöves armatúrát a szerelőállás fölött. Emlékszem a napra, mert reggel még a szokásos módon kezdtünk: a kolléga a lámpa alá tolta a kocsit, aztán elővette a fejlámpát, mert a motortér bal oldalán úgysem lehetett látni semmit.
Aki alkatrésszel foglalkozik, az tudja, hogy a fény nem kényelmi kérdés. Ha egy generátor csatlakozója mellett kell keresni a repedést, vagy egy régi kábelköteg színkódját kell szétválogatni, akkor a rossz fényben minden kék barnának néz ki. Nálunk ez évekig azzal járt, hogy kétszer csináltunk meg dolgokat, és néha kétszer rendeltünk alkatrészt is, mert a hibát elsőre nem ott találtuk meg, ahol volt.
A mennyezeten tizennégy régi armatúra lógott, ebből három nem világított, kettő pedig vibrált. Cseréltük a csöveket, aztán megint cseréltük, és közben mindenki azt mondta, hogy ez van, ez egy műhely, itt ilyen a fény. A raktárrészben még rosszabb volt a helyzet: a felső polcokon a cikkszámot csak úgy lehetett elolvasni, ha az ember odavitte a telefonját.
Tavaly februárban az egyik kollégám hozta szóba, hogy ő az előző munkahelyén végigcsinálta ugyanezt, és nem a lámpák cseréjével kezdték, hanem egy méréssel.
Ő küldte el a Smart Electric Hungary oldalát, ahol a világítás korszerűsítés nem lámpavásárlásként szerepel, hanem egy folyamatként: helyszíni felmérés, fényterv, megtérülési számítás, és csak utána a kivitelezés. A helyszíni felmérésük ingyenes, ezt olvastam el elsőként, mert a főnökömnek pontosan ez volt az első kérdése.
A felmérés napján megmérték, hol mennyi fény van, és nem általánosságban beszéltek, hanem helyiségenként. A műhelyrészre és a raktárra más ajánlás jött, mint az irodára. A hideg fehér, 5000-6500 K közötti fény szerintük a csarnokokba, műhelyekbe és raktárakba való, mert ott az éber, precíz munkavégzés a szempont, míg az irodába a 4000 K körüli semleges fehér illik. Nekem addig a fényről csak annyi fogalmam volt, hogy erős vagy gyenge.
A fénytervet és a megtérülési számítást előre megkaptuk, még a döntés előtt. Ez volt az a pont, ahol a főnököm végleg megnyugodott, mert nem ígéreteket kapott, hanem számokat. Az oldalukon is így fogalmaznak: nem ígérgetnek, hanem számolnak. Az energiafogyasztás csökkenésére akár 70 százalékot is írnak, régi fénycsöves vagy halogén rendszereknél, a pontos értéket viszont mindig a felmérés és a fényterv alapján mondják meg.
A munka két hétvégére esett, mert hétköznap nem állhattunk le. Pénteken zárás után kezdtek, vasárnap délutánra pedig kész volt a szerelőállás és a raktár, hétfőn reggel úgy nyitottunk, mintha mi sem történt volna. A világítás korszerűsítés nálunk ezért nem került egyetlen kiesett munkanapba sem, és ezt a főnököm azóta is szokta emlegetni, amikor valaki felújításról beszél a szakmában.
Egy évvel később a legfeltűnőbb változás nem a számlán volt, hanem a hangulaton. Nem kell fejlámpa a motortérhez. A raktárban a felső polcokon is elolvasható a cikkszám. Ami korábban két embert kötött le a hibakeresésnél, azt most egy ember is végigcsinálja, mert látja, amit néz. És eltűnt az a fáradt, szúrós érzés a szem körül, ami korábban délután négyre mindenkin ott volt, csak senki nem hozta szóba.
A kivitelezésnél a régi armatúrákat is elvitték, nem maradt utánuk hegy a raktár sarkában. Ez apróságnak tűnik, de aki dolgozott már olyan felújításon, ahol a régi anyag fél évig ott állt az udvaron, az érti, miért jegyeztem meg.
A pultnál is meglátszott. A vevő kiteszi az öreg alkatrészt a pultra, és most már nem kell odavinnem az ablakhoz, hogy elolvassam rajta a gyári számot. Az ilyen apró percek adódnak össze egy nap alatt.
Ha valaki most gondolkodik ilyesmin a saját műhelyében, egy dolgot tanácsolnék abból, amit mi tanultunk: ne a lámpákat nézze először, hanem azt, mennyi fény kell oda, ahol valóban dolgoznak. A Smart Electric Hungary kollégái ezzel kezdték nálunk is, és ezért lett belőle egy tavasz alatt lezárt munka, nem egy több éven át tartó lámpacsere-sorozat.